Könyvajánló - Emma Donoghe: A szoba – az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni

Jack élvezi a tornaórákat, a közös játékokat, szereti nézni a mesét a televízióban, nem szereti viszont a fagyasztott zöldségek ízét és Patást, akinek érkezésekor mindig a szekrénybe kell bújnia, s aki büntetésből elzárja az áramot, ha úgy tartja kedve. Kíváncsi és romlatlan, mint a vele egykorú gyerekek, ugyanakkor megismerhetjük azon tulajdonságait is, amik megkülönböztetik őt társaitól.

Az író döbbenetes lélektani igényességgel és írói bravúrral ábrázolja, hogyan olvad eggyé Anya és Jack, mint két olyan ember, akik csak és kizárólag egymásra számíthatnak a szoba falai között. A kettejük közötti szimbiózis már a szabadulásuk előtt is tetten érhető az olvasó számára, de igazán azt követően válik hangsúlyossá.

A regény elolvasása előtt akár azt is gondolhatnánk, hogy a foglyok kiszabadulásával véget is ér a történet. De mi történik egy kisfiúval, aki előtt hirtelen kinyílik a világ? Aki eddig Anyán kívül csak a TV-ben látott más embereket. Aki még nem szagolt bele a friss levegőbe, nem simogatott állatokat, nem csúszdázott, s egyetlen órára sem nélkülözte Anya közelségét.

Mi történik egy fiatal nővel, aki "csak elugrott" otthonról és hét évvel később landol újra a korábbi életében? Egy életben, ami már nem ugyanaz, egy életben, ami mindkettejük számára ijesztően ismeretlen.

Az újraalkalmazkodás már-már olyan nehéznek bizonyul, mint egy parányi szobát élhetővé tenni egy kisfiú számára.

A szoba egy nem hétköznapi történetet ír le, mely az olvasót sem hagyja hidegen. Megrendít és hatása alá kerülünk. Valóban nem fogjuk soha elfelejteni...